Egy objektív és őszinte írás azoknak, akik valóban érteni szeretnék.
A mindfulness sokak számára vonzó, mégis sok félreértés övezi. Talán azért is, mert egyszerre lett divatszó, marketingcímke, stresszkezelési eszköz, önismereti út és még ki tudja mi egyéb. Nem csoda, ha a mindfulness tanfolyam iránt érdeklődőkben felmerül a kérdés: mire számíthatok valójában és mire nem?
Természetesen ez a cikk nem arról szól, hogy lebeszéljen a mindfulnessről. Épp ellenkezőleg. Az a célja, hogy reális, őszinte képet adjon és segítsen eldönteni, hogy ez a megközelítés valóban neked szól-e.
Nézzük meg a leggyakoribb tévhiteket pontról pontra.
Nem a gondolatok kiürítése
A mindfulness egyik leggyakoribb félreértése, hogy a gyakorlás során ki kell ürítenünk a fejünket, meg kell szüntetnünk a gondolatokat. Mintha a cél az lenne, hogy egyáltalán ne is gondolkodjunk.
Ez azonban nemcsak irreális, hanem félrevezető is.
Az elme gondolkodik, ez a dolga és a természetes működése.
A tudatos jelenlét gyakorlása nem a gondolatok eltüntetéséről, megszüntetéséről, hanem a velük való kapcsolat megváltozásáról szól.
Megtanuljuk észrevenni, amikor elragadnak, majd barátságosan visszatérni ahhoz, ami éppen történik – mindezt anélkül, hogy harcolnak az elménkkel, a gondolatokkal.
Ha a célod az, hogy kiürítsd a fejed, könnyen csalódhatsz.
Ha viszont nyitott vagy arra, hogy másképp viszonyulj a gondolataidhoz, a mindfulness valódi támogatást adhat.
Nem pozitív gondolkodás és nem hurráoptimizmus
A mindfulness nem arról szól, hogy „csak gondolkodj pozitívan”, vagy „nézd a dolgok jó oldalát”.
Ezt fontos kihangsúlyozni.
A tudatos jelenlét nem helyettesíti a nehéz érzéseket pozitív gondolatokkal.
Nem próbálja átfesteni a valóságot. Inkább teret ad annak, ami van, legyen az kellemes, kellemetlen vagy semleges tapasztalat.
Ez sokszor felszabadító, de nem mindig komfortos.
A mindfulness nem ígéri, hogy jobban fogod érezni magad minden gyakorlás után. Azt ígéri, hogy őszintébben leszel jelen abban, ami éppen történik.
Nem gyors megoldás és nem instant stresszoldás
Ha olyan gyakorlatot keresel, amitől AZONNAL megszűnik a stressz, a mindfulness valószínűleg csalódást okoz. Ugyanakkor ha mégis találnál olyan módszert, ami így működik, kérlek küldd el nekem! 🙂
A tudatos jelenlét nem gyors fix. Nem egy trükk, amit csak akkor húzunk elő, ha baj van.
Hatása idővel bontakozik ki, a rendszeres gyakorlás során.
Ahogy a fizikai edzés sem egy alkalomtól hoz változást, úgy a figyelem és az önismeret is fokozatosan mélyül. Ez lassabb út, viszont talán tartósabb.
Nem relaxációs technika (még ha gyakran együtt jár is vele)
Sokan azért kezdenek mindfulness-gyakorlásba, mert szeretnének ellazulni. Ez érthető.
És valóban: gyakran megjelenik a nyugalom, az ellazulás, a lelassulás érzése.
De ez mellékhatás, nem pedig a cél.
A mindfulness lényege nem az, hogy jól érezzük magunkat, hanem az, hogy éberen, elfogadással jelen legyünk. Néha ez nyugalmat hoz. Máskor feszültséget, türelmetlenséget, szomorúságot.
És ez rendben van.
Nem érzelmek elnyomása vagy azok megoldása
A mindfulness nem arra tanít, hogyan tüntessük el a nehéz érzéseket.
Sokkal inkább arra, hogyan tudunk együtt lenni velük, anélkül, hogy elárasztanának vagy elnyomnánk őket.
Ez különösen fontos az mindfulnessben. A gyakorlás során előfordulhat, hogy olyan érzések jelennek meg, amelyeket korábban elkerültünk. Ez nem hiba, hanem a folyamat része.
A mindfulness nem ígéri, hogy megoldja vagy eltünteti a nehéz érzéseket.
Azt tanítja meg, hogyan viszonyulj hozzájuk másképp.
Nem önfejlesztési projekt vagy teljesítmény
A mindfulness nem egy újabb dolog a to-do listán.
Nem cél, hogy jól csináld, jobban csináld, vagy valamilyen különleges állapotot elérj.
Ezek a hozzáállások épp az ellenkező irányba vihetnek.
A mindfulness szemléletében nincs jó vagy rossz meditáló, nincs jó vagy rossz meditációs tapasztalat. Egyszerűen csak gyakorlás van és az ezzel járó emberi tapasztalat, legyen az bármilyen.
Néha fókuszált, néha szétszórt, néha ilyen, néha olyan. Mindegyik része az útnak.
Nem menekülés a nehézségek elől
Ezt az egyik legfontosabb tisztázni, mégis ritkán mondják ki nyíltan.
Sokan azért fordulnak a mindfulness felé, mert szeretnének megszabadulni a stressztől, a szorongástól, a belső feszültségtől. Ez teljesen érthető. Ugyanakkor fontos tudni:
A mindfulness nem menekülőút a nehéz tapasztalatok elől.
A tudatos jelenlét gyakorlása nem arra tanít, hogyan kerüljük el a kellemetlen érzéseket, hanem arra, hogyan tudunk velük – együtt is – jelen lenni, anélkül, hogy azonnal elmenekülnénk, elterelnénk a figyelmünket, vagy próbálnánk megoldani őket.
Ez sokszor meglepő lehet azok számára, akik egyfajta megkönnyebbülést, gyors fellélegzést várnak.
A mindfulness nem azt mondja, hogy “ne érezd a kellemetlent”, hanem azt, hogy: “nézzünk rá nyitottan, megengedően, mi történik most benned.”
Ez nem mindig kényelmes. Viszont hosszú távon éppen ez az, ami valódi belső biztonságot és rezilienciát épít. Nem az a cél, hogy teljesen eltűnjenek a nehézségek az életünkből, hanem az, hogy ne legyünk tehetetlenek és vissza tudjunk találni a stabilitásba akkor is, amikor szembe kell velük néznünk.
A reziliencia fejlesztéséről itt olvashatsz részletesebben:
Nem terápia – ugyanakkor lehet terápiás hatása
Fontos tisztázni: a mindfulness és az mindfulness alapú stresszcsökkentő tanfolyam nem pszichoterápia. Nem diagnosztizál, nem kezel mentális betegségeket.
Ugyanakkor sokan tapasztalnak mély változásokat: nagyobb önismeretet, érzelmi rugalmasságot, együttérzést önmaguk felé.
Ha komoly pszichés nehézségekkel küzdesz, érdemes szakemberrel egyeztetni. A mindfulness sok esetben kiegészítő támogatás lehet, de nem minden helyzetben elsődleges eszköz.
Nem vallás és nem hitrendszer
Bár a mindfulness gyökerei buddhista hagyományokhoz nyúlnak vissza, a 8 hetes mindfulness kurzus egy teljesen világi, tudományosan megalapozott program.
Nem szükséges semmilyen hit, világnézet vagy spirituális elköteleződés.
A gyakorlatok a figyelem, a testérzékelés és az önszabályozás fejlesztésére épülnek.
Nem arról szól, hogy jobbnak vagy másmilyennek kell lenned
A mindfulness értelmezése könnyen belecsúszhat egy félreértett önfejlesztési narratívába: mintha a célja az lenne, hogy mindig nyugodtabbnak, kiegyensúlyozottabbnak, türelmesebbnek kellene lennünk.
Ez azonban nagyon félrevihet.
A mindfulness nem egy projekt, amelynek végén egy önmagunk egy jobb verziója vár ránk. Nem arról szól, hogy kevesebb hibánk legyen, vagy hogy kinőjük a nehéz, kevésbé elfogadott részeinket.
Épp ellenkezőleg.
A gyakorlás során sokszor pontosan azokkal az oldalainkkal találkozunk, amelyeket eddig nem akartunk látni. Ahol talán ott lapult a türelmetlenség, az ítélkezés, a belső kritika és a bizonytalanság.
És ez nem azt jelenti, hogy nem haladunk jól vagy valamit rosszul csinálnánk.
Hanem azt, hogy valóban kapcsolatba kerülünk azzal, ami van.
A mindfulness nem azt kérdezi: „milyen szeretnél lenni?”
Hanem azt: „mi van most itt?”
Ez felszabadító lehet azok számára, akik már elfáradtak az állandó önjavításban.
Akkor miért érdemes mégis gyakorolni?
Talán épp azért, mert nem ígér irreális dolgokat.
A mindfulness nem ígéri, hogy mindig nyugodt leszel.
Azt ígéri, hogy megtanulod észrevenni, mi történik benned és lesz választásod arra, hogyan reagálsz.
Ez nem látványos. De nagyon is mély. És komoly változásokat indíthat el az életedben.
